Szokásos piaci ár meghatározása - Módszerek 1.rész
Milyen módszerekkel lehet meghatározni a szokásos piaci árat? Blogsorozatunkból megtudhatja, milyen módszerek állnak a rendelkezésünkre, és azokat hogyan érdemes alkalmazni. Blogsorozatunk 1. részében az Összehasonlító árak módszerével fogunk foglalkozni.
Az összehasonlító árak módszere az Adóhatóság által is leginkább elfogadott módszernek tekinthető. Mi ennek az oka?
A transzferárazási feladatok fő célja, hogy alátámasztásra kerüljön: a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak megfelelnek a független felek között alkalmazott piaci áraknak. Amennyiben pedig nem felelnek meg, fel kell tárni a különbségeket, és az adóalapot módosítani szükséges.
A Transzferár Rendelet (22/2009. PM Rendelet) előírja, hogy ennek érdekében be kell mutatni az összehasonlítható termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó tényeket, körülményeket. Ezek az információk jelentik a kiindulópontot. Következő feladatunk, hogy megvizsgáljuk, rendelkezésünkre áll-e olyan ügylet, amelyet az ellenőrzött (kapcsolt vállalkozások közötti) ügylettel össze tudunk hasonlítani.
Az összehasonlítható független árak módszere esetén az arm’s length ár (szokásos piaci ár), illetve ártartomány meghatározása a kapcsolt ügyletben felszámított termék-ár és a független, hasonló ügylet során felszámított termék-ár összevetése alapján történik. Két ügylet (kapcsolt vállalkozások közötti, illetve a független vállalkozások közötti) akkor minősíthető összehasonlíthatónak, ha a köztük lévő különbségek nem befolyásolják jelentősen az árat, vagy amennyiben befolyásolják, akkor ezek a tényezők korrigálással kiszűrhetők. Két fő típusa létezik:
Belső összehasonlító ár: ebben az esetben a kapcsolt vállalkozás és valamely független fél között alkalmazott termék-ár képezi az összehasonlítás alapját.
Külső összehasonlító ár: a kapcsolt vállalkozásoktól teljes mértékben független harmadik felek között megállapított ár.
Alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy az adott ellenőrzött ügyletre található-e összehasonlítható ügylet, mert nagy valószínűséggel az adóellenőrök is ezzel fogják kezdeni a feltérképezést egy ellenőrzés során. A vizsgálatunk folyamatát, az összehasonlító árak módszerének alkalmazását vagy nem megfelelő voltát írásban alá kell támasztanunk és az indoklást a transzferár nyilvántartásban szükséges bemutatni.
Amennyiben ez a módszer nem alkalmazható, további módszerek kerülnek előtérbe, melyekkel blogsorozatunk következő részeiben fogunk megismerkedni.
Új hozzászólás beküldése